2013.06.11 13:47

Apák Napja

 

Otosan = apa

 

Mert Japánban ilyen is van ám!

 

Bálint napon is a nők ajándékozzák meg a férfiakat, hát akkor miért ne legyen apák napja is. :) Ilyenkor sakét, whiskyt kapnak ajándékba, hogy miért?, hát ezért:

 

"Japánról sokszor elhangzik, hogy meglehetős férfiközpontú társadalom, és ez sok szempontból igaz is: a nők munkahelyi előre menetele enyhén szólva is korlátozott, és ráadásul még a hagyományos macsós udvariasság sem nagyon dívik, helyette a nők tisztelettudóan előreengedik a férfiakat az ajtóban.

 

De a látszat, mint sokszor, most is csal, legalább is egy kicsit, a hagyományos családmodellhez itt ugyanis az is hozzátartozik, hogy a férfi hazaadja a teljes fizetését és zsebpénzt kap okásantól. Vagyis a kasszakulcs egyértelműen és szilárdan az asszony kezében volt, és általában van ma is. Tehát a halk szavú, háttérbe húzódó, engedelmes japán feleség csak a külső szemlélő számára létezik, az otthoni erősorrend általában fordított és bizony, az elsárkányosodás folyamata sem ismeretlen.

 

Otosan ebbéli bánatát munkába fojtja, hétközben éjfél után jár haza, mert settai (munka után vacsi és beszélgetés a kollegákkal) van, vagy ha nincs, hát megy panaszkodni a karaokébárba a kedvenc mama-sanjához, hogy neki milyen rossz, hétvégén pedig gyakran úgy alakul, hogy el kell menni az okyakusanokkal golfozni, horgászni, lóversenyezni, így nem sok vizet zavar otthon, a lé meg dől. A gyerekek növögetnek, okásan kialakítja a saját baráti köreit és shopping rutinjait, és ahogy otósan araszol felfelé a hivatali szamárlétrán, úgy mozog előre ő is Hachijóji* helyi hierarchiájában. Az újévet és az obont azért együtt töltik és valahogy elviselik egymást, de a Golden Weeken okásan már a barátnőivel utazik Németországba, hogy végigmenjen a Romantischer Strassén, mert otosannak éppen egy konferenciára kell mennie, khm... Bangkokba.

 

Aztán egyszer csak, 65 évesen, otosan nyugdíjba megy és van ilyenkor otthon meglepi, mert egyszer csak feltűnik odahaza egy némiképp ismerős, kopaszodó, morgós öregúr, aki az eddigiekkel ellentétben már nem küldi haza a zsét, hanem inkább viszi. Az új helyzet egyik megoldása a válás: a gyerekek már amúgy is felnőttek és megértik, hogy otosan és okásan már nem szerelmesek egymásba és ezentúl akkor inkább külön, de azért persze szeretünk benneteket. A kevésbé radikális változat szerint otosan rááll valami hobbira, horgászat, modellépítés, bridzs, és elvan, akár az a bizonyos befőtt.

 

Így aztán újra kialakul az egyensúly, okásan viszi a háztartást, otosan molyol a sarokban és csendben van, este kap egy kis sakét, az Apák Napján pedig a gyerekek megjelennek, vagy postán küldenek egy nagy díszdobozt, amiben az a saké, whisky, vagy shóchú, van amit annak idején is annyira szeretett, fel is bontják, és otosan arca kipirosodik, mosolygós lesz és elmeséli, hogy annak idején mekkora nagy ászok voltak ők és hogy egyszer hole-in-one-ja volt az egyik kollégájának."

 

Ezt a frappáns leírást találtam! Be kell valljam, magyarázatnak egész jó, de köszönjük nem kérünk belőle, ezek nélkül is lehet apák napja! :)